Konacha

A Konacha ezzel szemben bevallottan csupán melléktermék és egy más filozófia szülötte, ez a filozófia pedig a "semmit se hagyj elveszni a zöldből". A Konacha apószemű, finom darabokra tördelt zöld tea, a sencha, a kabusecha és a gyokuro teák gyártási mellékterméke, avagy hulladéka. A származást feltüntetik a csomagoláson is. Ahhoz még mindig túl értékes, hogy filterbe kerüljön. A filteres japán teában inkább alacsonyabb minőségű sencha hulladéka, osztályozott törmeléke, sőt nem ritkán indiai, kínai senchák törmeléke található. A kis termelők szép teáinak sencha és gyokuro maradékai ugyanolyan becsben állnak, mint maga a tea. Olyanok, mint a süteményes tányéron a morzsa, vagy a visszamaradt krém a torta után. A gyártás során a gépekben és a feldolgozóasztalokon visszamaradt morzsalékot külön kezelik, összegyűjtik és egyneműre osztályozzák. A nagyobb levélszár darabok visszakerülnek néhány genmaichába, az egyöntetű szemnagysághoz tartozó levél és szármaradékok pedig új teát szülnek. Még egy gőzölés, majd forró levegős szárítás után kerülnek raktárra az anyateával együtt. Mire eljön az ideje november végén és felöntjük, a teapehely (Kona = pehely, darab,) zavarbaejtő élményben részesít bennünket.

  Az első ízlelés egy, az anyateához megszólalásig hasonló íz-tükörkép. Mint egy festmény eredeti másolata. A digitális korban ez már nehezen érthető, ma, ha másolunk, már-már klónozunk. De itt az ízek eleinte eredeti ruhájukban tűnnek fel, az illatok, az árnyalatok mértéktelen déjavu érzéssel idézik fel az eredeti senchát, vagy gyokurót. Egy pillanat alatt aztán minden szertefoszlik és rájövünk, hogy itt csupán - bár nemes - de mégis csupán egy rokonról van szó. Ha Senchából származik, kialszik az élek ereje, ha gyokuróból, némi fanyarságtól csillogó fura lakk telepszik az eredeti ízekre. Ne keltsünk hiú ábrándokat. A legjobb gyártók legjobb konachája sem érheti el egy jobb kistermelő nagy gonddal elkészített gyokurojának, vagy senchájának színvonalát. Mivel emlékeztet a legjobbra, de nem igényli az ínyenc hozzáállást, a konacha a sushi bárok első számú teája, mert gyorsan működik és kellemesen simul rá a falatokra.

A konacha ezzel szemben rövid felöntésekkel készítendő el úgy, hogy egyik se lépje túl az egy percet. A rövid felöntés majdnem - gyokuro élményei viszont bámulatosan sokszor megismételhetőek, és bár tudjuk, érezzük, hogy a teának ez a látszólagos ereje nem társul valódi életerővel, "Qi"-vel, bájosan hagyjuk magunkat becsapni, sőt még jól is esik. (Megjegyzendő, hogy a gyártók újabban szívesen méretik meg konachájukat az eredeti teával megegyező elkészítési móddal, szinte egyenértékű termékként.) Akár így legyen, akár úgy ez nem kis teljesítmény egy valójában "hulladék-teától"